Németország egy olyan ország, amely számos kiváló filozófust adott a világnak. Az értékek állandó változása és az idők szellemének változékonysága miatt ezek kultúrára és társadalomra gyakorolt hatása nem értékelhető teljes mértékben. De biztosan tudjuk, hogy óriási szerepet játszottak nemcsak a modern német nyelv, hanem a modern világ kialakulásában is. Az ember sok szép és érdekes része nyitva állt a németországi gondolkodók előtt. Ebben a cikkben bemutatjuk a legbefolyásosabb német filozófusokat, akik nyomot hagytak a világtörténelemben. Ne feledje, hogy a filozófia "korszerű" tudomány, ezért egyáltalán nem szükséges, hogy teljes mértékben egyetértenek ezen egyének minden véleményével vagy elméletével.
10
Martin Heidegger
Az általánosan elfogadott vélemény szerint Martin Heidegger a 20. század egyik legnagyobb filozófusa. Tanítása a létezés, mint a világegyetem fő elemének felmagasztalására épült. Írásaiban Heidegger kritizálta a modern embert, aki szándékosan elkülönült a vadtól, és maga fölé helyezte magát. A kezdeti szakaszban a filozófust Arisztotelész elméletei ragadták meg, és egyetértenek a katolikus egyház teológiai tanításával. Azt állította, hogy az emberek tudatosan elmozdulnak az élet megértésétől, az egyetlen dolog, amely összeköt bennünket a világ minden másjával. Társaságokba gyűltünk össze, hogy elfogadjuk az élet kulturális aspektusait, teljesen normálisnak tekintve őket.
A filozófus azt állította, hogy az igazság csak akkor születik, ha bármely elméletet megkérdőjeleznek. Ezért azt akarta, hogy az emberek elismerjék szocializációnk helytelenségét. Különösnek és haszontalannak tartotta, visszautasítva minden materialista értéket. Annak ellenére, hogy elidegenült a külvilágtól, Heidegger nem mertek csatlakozni az NSDAP-hoz, teljes mértékben támogatva a náci kormányt. A nácizmus retorikája annyira befolyásolta a filozófust, hogy még a zsidó mentor Husserl temetésén sem jelent meg. A második világháború után Martinot denazifikálták, később minden tekintetben tagadták a nácizmussal fennálló kapcsolatát, és azt állították, hogy 1933 után megszakadt a hatóságokkal (lemondott a Freiburgi Egyetem rektoráról). A szavainak kételkedése miatt a pártjegyet 1945-ig évente megújítják. Heidegger érdekes vonása volt a dialektusok használata filozófiai művek, valamint bizonyos költészetük írásakor.
Mellesleg, a thebiggest.ru webhelyünkön érdekes cikk található a náci erőkkel 1945. május 9. után folytatott európai csatákról.
9
Edmund Husserl
Edmund Husserl, a zsidó származású német filozófus, legismertebb fenomenológia alapítója. Ironikus módon ő volt a Heidegger mentorja, aki támogatta a nácizmus gondolatait. Husserl sok németországi felsőoktatási intézményben gyakorolt, utóbbi munkahelye a Freiburgi Egyetemen volt, ahol Heideggerrel találkozott, aki végül az osztályvezető lett. Miután Hitler hatalomra került, elbocsátották a munkából, és nem engedték részt venni a filozófia kongresszusán. Edmundot azonban nem sújtották el, hanem napjainak hátralévő részében egyedül élt, 1938-ban elhagyva a világot.
A fenomenológia a Husserl fő gondolata, amely a tömör és a tapasztalatokra összpontosít. Husserl úgy vélte, hogy egy tudományos megközelítés alkalmazása segít megérteni a tudatosság valódi természetét. Egy ilyen elméletnek nem szabad meglepnie, mert Edmund nemcsak a filozófiát, hanem a matematikát is gyakorolta. Nagy figyelmet fordított a matematika alapjaira, felszabadítva a számtani filozófia munkáját. A logika tanulmányozása a logika két részéhez vezetett. Husserl követői szerint munkái hozzájárultak a pszichoanalízis kialakulásához szükséges környezet megteremtéséhez, ami őt korának egyik legbefolyásosabb alakjává teszi.
8
Karl Marx
Manapság Karl Marxot inkább politikai és gazdasági szereplőként érzékelik, ám mûveinek többsége elsõsorban filozófiai. Tudományos, filozófiai, társadalmi-humanitárius és gazdasági munkáit egy általános kifejezés, a marxizmus néven kombinálta. Elméletei annyira forradalmi voltak, hogy Nagy-Britannia volt az egyetlen ország, amely vállalta, hogy elfogadja Marxot. Tanulmányai óta Hegel elméletei befolyásolták, és az ateizmusról ítélte meg tanításait. Az egyik változat szerint Marx ateizmusa gyermekkorból származik, amikor az egész családját arra kényszerítették, hogy elfogadja a kereszténységet, hogy a családfõ elveszítse munkáját. Míg a magazin szerkesztőjében dolgozott, Marx nyíltan beszélt a cenzúra elfogadhatatlanságáról, és felszólított a monarchikus kormányzati forma megdöntésére. Ennek eredményeként elbocsátotta és bezárta a kiadványt.
A német kormány többször megpróbálta "megnyugtatni" Marxet azzal, hogy felajánlotta neki az állami struktúrában való állást. A filozófus megtagadta, miután letartóztatás fenyegetésével kénytelen volt távozni Párizsba. Marx a francia fővárosban találkozott Friedrich Engels-kel, aki napjainak végéig társa lett. Egy kényszerhelyzet-áthelyezés sorozatát követően Marx Londonba telepedett le, ahol Engels-kel együtt írta a gazdasági és szociológiai értekezés nagy részét, ideértve a híres Fővárost is.
Marx elmélete szerint a kapitalizmus megöli az emberiséget, és sikertelen gazdasági rendszer. A filozófus a munkásosztály lázadásának eredményeként a kapitalizmus megdöntését jósolta. Engels volt az, aki felhívta Marx figyelmét a munkásosztályra. Megjegyezte, hogy a kapitalizmus az alacsonyabb rétegeknek a magasabb szintű általi kizsákmányolására épül, amely nem felel meg a munkaerő mennyiségének. Karl Marx szerint a házasság nemcsak üzleti szerződés volt, amely kizárta a feleségül tartási kötelezettség érzését. A marxizmus az elmúlt évszázadok azon kevés elmélete, amely befolyásolta a modern világ kialakulását.
7
Ludwig Feuerbach
Feuerbach filozófiai tevékenysége a 19. század közepére esik. Írásaiban Hegel tanításaira támaszkodott, összehasonlítva a filozófiát és a vallást. Fokozatosan eljutott Isten távollétének elméletéhez, miközben nem tagadta és nem elítélte a vallásos tanításokat, és ezeket az emberiség megvilágosítása érdekében tett útmutatásnak tekintette. Feuerbach nagymértékben befolyásolta Karl Marx ateizmusát, aki Ludwig számos előadása során részt vett.
Feuerbach elméletének célja a vallás magyarázata volt az emberiség története szempontjából. A filozófus azt állította, hogy a vallás a történelemnek köszönhetően jött létre, annak tükröződésévé válva, és nem fordítva. Ateizmusa nem volt agresszív, a vallásos tanítások helyesek voltak Feuerbach számára, ám véleménye szerint az emberiség önmagában is megvilágosodáshoz vezetett, vallásos dogmák nélkül. A legjobban Feuerbach gondolatainak alakulását írta le, kijelenti, hogy az első gondolata Isten, a második logika és oka, a harmadik pedig az ember.
És a cikkünkben megismerheti a világ legtöbben vallásait.
Mivel Feuerbach nem tanított egyetemen sem, életében az előadásait a tudomány többségének képviselői nem vették komolyan, akik inkább a filozófus tanításait állították elő. Ludwig munkájáról szóló vélemények nagy részét halála után publikálták.
6
Johann Gottlieb Fichte
Johann Gottlieb Fichte Immanuel Kant elméleteinek követője, a német klasszikus filozófia képviselője. Tevékenysége a XVIII. Század végén - a XIX. Század elején nyúlik vissza. Fichte elméleteit Kant gondolatai és Hegel ötletei közöttifajta karmesternek nevezik. Érdekes módon a Fichte Kantnak köszönhetően vált híressé. 29 éves korában egy világhírű filozófushoz fordult, és kérésére értékelte egyik munkáját. Kant pozitív értékelést adott a munkáról, és közreműködött közzétételében. Mivel a kéziratot az anonim szerző nevében nyomtatta ki, a társadalom úgy döntött, hogy Kant saját gondolatai voltak. A feltárt igazság híressé tette Fichtet.
A későbbi években Fichtet ateizmussal vádolták, amelyet abban az időben elfogadhatatlannak tartottak. A botrányok tetején elhagyta a Jena Egyetemet, ahol tanárként dolgozott, és Berlinbe költözött. A filozófus munkái szolgáltak a német szubjektív idealizmus megalapozásának alapjául. Ez a mozgalom azt tanította, hogy a dolgok látása inkább attól függ, hogyan nézünk rá, nem pedig a tárgy természetére. Vagyis csak azt látjuk, amire összpontosítunk, és gyakran figyelmen kívül hagyjuk a fontos dolgokat. Fichte megfogalmazta egy „Tézis, Antitézis, Szintézis” elképzelést is. A jelentése az, hogy az igazság mindig a közepén van. Van egy szempont - a tézis, van egy második - az antitesz, és ezek szintézise igaz lesz.
5
Max Weber
Max Weber tevékenysége messze túlmutat a filozófián, kiemelkedő történész, szociológus és közgazdász is ismert. Munkája lehetővé tette Webernek, hogy a szociológia egyik alapítójának nevezhetjük. Weber a gazdasági rendszerről és a valláshoz fűződő kapcsolatokról szóló elméleteiben gyakran megbeszélést folytatott Karl Marx-szal, azzal érvelve, hogy a vallás fontosabb hatást gyakorol egy adott civilizáció kultúrájának fejlődésére, ami később a menedzsment formájában megváltozott. Weber gondosan tanulmányozta az ázsiai népek vallásait, hogy megértse, hogy ezek miként befolyásolták a keleti országok gazdaságának fejlődését. Max Weber aktívan részt vett Németország politikai életében, volt a liberális párt egyik alapítója.
Weber kortársainak olyan nagy befolyása volt, hogy megengedték neki, hogy alkotmányt dolgozzon ki a Weimari Németország számára. Elméleteiben összekapcsolta a protestantizmust és a kapitalizmust, ami a "Protestáns etika és a kapitalizmus szelleme" című cikk írásához vezetett. A filozófus történelmi párhuzamokat húzva megjegyzi, hogy szinte minden tőketulajdonos protestáns. Annak ellenére, hogy a kapitalizmus fokozatosan elterjedt a katolikus országokban, Weber a reformációt tartotta kulcsnak a tőke építéséhez. Szerinte a kereszténység elutasítása a kapitalizmustól való eltérést jelentette. Fejlesztette az erő használatát monopolizáló állam elméletét, amelyet a történelem további menete is megerősít.
4
Arthur Schopenhauer
Arthur Schopenhauer releváns filozófus volt, aki elmenekült az emberi társadalomtól és az érzelmek mindenféle megnyilvánulásától. Életének nagy részét gondolkodással és olvasással töltötte, noha a túlzott olvasást haszontalannak és sőt károsnak tartotta. Azt állította, hogy ily módon az ember csökkenti szigorúságát, inkább más emberek ötleteit használja, mintsem hogy fejéből kigúnyolja őket. A filozófus egy gazdag családban nőtt fel, és általános iskolai végzettséget kapott az Egyesült Királyságban. Schopenhauer Immanuel Kantot tartotta ideológiai mentorának, gyakran kritizálva olyan elismert filozófusokat, mint Fichte és Hegel. Schopenhauernek hitelesítik a „motiváció” kifejezés bevezetését egy immateriális tárgyként, amely az emberi cselekményeket mozgatja. Arthur Schopenhauer félreértő és magabiztos agglegény volt. Széles körű nyelvtudással rendelkezik, németül, franciául, angolul, spanyolul, olaszul és latinul. Különböző fóbiákat szenvedett, és óvatos volt az egészségével.
"A pesszimizmus filozófusa" becenevet kapott a modern világról és a szerelemről szóló beszédeiért. „A lehető legrosszabbnak” tartotta világunkat, és a szeretet csak a szaporodás eszközeként tekintette. A romantikát csak az emberi szaporodás szükségessége miatt tartotta fontosnak. Schopenhauer kifejlesztette azt az elméletet, miszerint a szeretet negatív nyomot hagy az elmébe, miközben partnert keres a szaporodáshoz. A szeretet a „kiegyensúlyozatlan gyermekkor” eredményének tartotta - mindenki olyan partnert keres, aki kiegészíti őt, és pótolja a hiányzó tulajdonságokat. Schopenhauer minden ember célja a boldogság megértése volt, és hozzátette, hogy a modern világ célja annak megsemmisítése. A filozófus logikus következtetése az igazi gazdagság és a boldogság mint ilyen tagadása volt. Munkája nagymértékben befolyásolta olyan híres emberek tevékenységét, mint Sigmund Freud, Albert Einstein, Leo Tolstoy és Richard Wagner. Ez utóbbi még az egyik operáját Schopenhauernek szentelte.
3
Immanuel Kant
Kant Immanuel a felvilágosodás egyik kiemelkedő alakja, valamint a német klasszikus filozófia alapítója. Munkája nemcsak a filozófiára korlátozódott, hanem fizikáról, állattanról, földrajzról és csillagászatról is publikált. Egész életét Konigsbergben töltötte, ideértve azt az időszakot is, amikor a város az Orosz Orosz Birodalom hatalma alatt volt. Tanítással és számos tantárgy oktatásával foglalkozik. Egyedülálló volt, és azt állította, hogy nem tudja támogatni a feleségét, amikor férjhez akarta menni. És amikor a lehetőség felmerült, nem volt vágy a férjhez.
Kant Immanuel filozófiai tevékenysége elsősorban az etikára és az erkölcsre összpontosított. A szerény eredet nem akadályozta meg Kantot korának vezető filozófusává válni. Azt akarta, hogy az európai társadalom logikának és értelemnek legyen alávetve, nem pedig a vallásnak, amelynek tanításait irracionálisnak és hátrányosnak tekintette. Úgy vélte, hogy nem szabad másokkal szemben vágyainkkal ellentétesen cselekednünk. Most már elég logikusnak tűnik, de Kant idején az elmélet forradalmi volt. A filozófus azt is állította, hogy nem kötelesek mások iránti vagányt mutatni, hanem figyelembe kell vennünk természetük sajátosságait. Kant sokat gondolkodott a szabadságról is, azt állítva, hogy egy személy szabad, mindaddig, amíg a saját érdekében jár el. Ez megkülönbözteti őt más gondolkodóktól, akik azt állítják, hogy a szabadság abban áll, hogy szabadon cselekedjünk olyan dolgokkal, amik tetszik. Kant munkái könnyen érthetők az egyszerű nyelv használatának köszönhetően, amelyben nem gazdag a terminológia és a komplex beszéd fordul a megvilágosodás filozófusai számára.
2
Friedrich Nietzsche
Nietzsche volt korának szomorú zseni, amely a vallási és logikai ítéletekre való áttérés korszakát jelölte. Egész életében súlyos beteg volt a fizikai és pszichológiai rendellenességek különféle formáival. A legtöbb ítéletét a társadalom nem fogadta el, és csak tevékenységének utolsó szakaszában kapott széles körű elismerést. Mások félreértése komoly nyomot hagyott a filozófus munkáira, ami retorikájának változásaiban látható. Kant elméleteinek csodálata hozta Nietzsche-t a romantikus korszak kiemelkedő alakjával, Richard Wagnerrel, ám barátságuk nem tartott sokáig, egy teljes szünettel véget érve.
Nietzsche ragyogó filológiai sikereit tükrözi a bázeli egyetemi tanár posztjára való felhívása, amely 24 éves korában elképzelhetetlen volt. Nem volt sikeres társaik között, már korán is kiemelkedő érettséggel. Nietzsche az irigységet pozitív érzésnek tekinti, amely motiválja az embert. Nietzsche szerint ő és az akarat elérni a lehető legmagasabb társadalmi helyzetet az emberiség fő gondolata. Nehéz ezzel egyet nem érteni, mert csak az ambiciózus tervek eredményeznek áttörést a tudomány és a technológia területén. Nietzsche kijelentette: „Isten halott! Isten nem fog felkelni! És mi vagyunk a bűntudatai az ő halálában! ”, Ami még most is valódi felháborodást okoz. Valójában a filozófus nem akart „táncolni a csontokon” egy vallásban, amely elvesztette helyzetét. Diktívumában aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a vallás által tanított erkölcsöt a modern társadalom nem fogja észlelni ateista alapelvekkel.
1
Georg Hegel
Bizonyára sokan készek vitatkozni Georg Hegelnek a Németország legnagyobb filozófusai listáján szereplő első helyezettjével, ám tevékenysége és véleménye meg fogja győzni mindazokat, akik nem értenek egyet. Elméletei természetesen meglehetősen ellentmondásosak voltak, és sok tekintetben nehéz egyetérteni a filozófussal, ám Hegel állításainak ténye, hogy az igazság csak a hibákból születik, nagy gondolkodóvá teszi. Tudományos tevékenysége a XVII. Végének - a XIX. Század elejének időszakát fedi le, amikor Georg számos német egyetemen tanított. Hegelt az ateizmus egyik alapítójának tekintik, amely benne származik a teológiai szeminárium során folytatott tanulmányai során.
A filozófus egyik elmélete az volt, hogy az ideológiai ellenfeleinktől tanulnunk kell, mivel az igazság gyakran két ellentétes vélemény között van. Hegel szerint a haladás az egyik végletről a másikra való átmenetben rejlik. Példaként szolgálta a politikát, amikor az államok fejlõdtek, jobbról ideológiákról balra mozogva és fordítva, megtalálva a szükséges egyensúlyt. A filozófus értékelte a hibákat, az átmeneti szakasznak tekintve az igazságot. Hegel pragmatizmusa kiemelkedett az ideiglenes ideál keresésének elutasításában. Sok filozófustól eltérően azt állította, hogy a társadalomnak már mindent megtehet egy jobb világ felépítése érdekében, a legfontosabb az, hogy megtanulják, hogyan lehet a meglévő értékeket jobban kezelni. Az idő szelleme volt a legfontosabb tényező Hegel tanításaiban, amelyet állandóan hangsúlyozott.
Végül
A filozófusokról, valamint munkáikról és elméleteikről végtelenül vitatkozhatsz. De merünk megszakítani ezt a cikket, hogy meghallgassuk a véleményét a legfontosabb német filozófusokról. Kikkel bővítené ezt a listát, és kik vezették oda megkérdezetlenül. Írja meg gondolatait a cikk megjegyzésében.